Amit az érzékelőkről tudni kell

      Érzékelőtípusok

      A megfelelő SLR-gép után kutatva hamarosan rengeteg adattal lesz tele a fejed a különböző érzékelőtípusokkal és méretekkel kapcsolatban, ráadásul folyton zavarbaejtő betűszavakkal fognak dobálózni! Itt egy rövid ismertető a legalapvetőbb érzékelő típusokról.

      CCD érzékelők (charged-coupled device - töltéscsatolt elem)

      Jelenleg a digitális SLR érzékelők legelterjedtebb típusa. Majdnem minden dSLR gyártó kínál legalább egy CCD-vel rendelkező modellt.

      Előnyök: Ennek van a legjobb képminősége. Az újabb érzékelők mind különféle speciális chipelrendezéseket alkalmaznak, amik növelik a sebességet vagy a dinamikatartományt.

      Hátrányok: Ez a legdrágább és ez fogyasztja a legtöbb energiát.

      CMOS érzékelők (complementary metal-oxide semiconductor – komplementer metál-oxid félvezető)

      Kezdetben a CMOS technológiát, hogy olcsó ám zajos szenzorokat készítsenek. A korai modellek áramköreit egyszerűsítve megnövelték az egy pixelre jutó érzékelt területet, és ezzel sikerült olyan érzékelőket létrehozni, amik ma már mind érzékenységben mind képminőségben felülmúlnak sok CCD-t.

      Előnyök: Elvi szinten alacsonyabb a gyártási költsége és kisebb az energiafogyasztása, mint a CCD-nek.

      Hátrányok: Általában nagyobbak CCD párjaiknál, így csak nagyobb gépekben férnek el.

      Egy utolsó megjegyzés az érzékelőtípusokhoz
      Alapvetően a fényképezők közt dönts, ne az érzékelők között. Nagyszerű és borzalmas fotókat is láttunk már mindkét technológiával.

      Érzékelőméretek

      Általában a dSLR érzékelők sokkal nagyobb méretűek, mint hagyományos gépekben lévő párjaik. A jelenleg használt modellek a következő méreteket használják:

      Four Thirds (‘négyharmad’)

      A Four Thirds formátum méretét az Olympus és a Kodak határozták meg egy nyílt szabványt létrehozva.

      Méretek: 13.5mm x 18mm
      Fényképezőgépek: Olympus E-510, Panasonic Lumix DMC-L1

      APS

      Mérete körülbelül akkora, mint az APS-C filmes formátumnak, innen az elnevezés, ami valójában sok eltérő méretet takarhat. A legtöbb digitális SLR gép ezt a használja.

      Méretek: változó, 14mm x 21mm-tól 16mm x 24mm-ig.
      Fényképezőgépek: Canon EOS 400D, Nikon D40

      35mm-es film formátum

      Gyakran full-framenek is nevezik, mivel ugyanakkora, mint egy hagyományos képkeret egy 35mm-es filmtekercsen. Ilyen nagy érzékelőket már elég költséges készíteni, de előnyük, hogy csökkentik a fókusztávolság ún. nagyítási együtthatóját (erről bővebben a olvashatsz később)

      Méretek: 24mm x 36mm
      Fényképezőgépek: Canon EOS 1Ds/1Ds Mark II

      Megjegyzés azoknak, akik többet akarnak tudni

      Miért jobb az 5 megapixeles felbontású SLR gép az ugyanilyen felbontású hagyományos digitális fényképezőnél? A választ a nagyobb méretű érzékelők rejtik. Ahhoz, hogy ugyanannyi pixelt nagyobb érzékelőterületen helyezhessünk el, a pixeleknek természetesen nagyobbaknak kell lenniük (gyakorlatilag a pixeleket megvalósító, az érzékelőn található ún. photosite-okat kell megnövelni). Minél nagyobb egy photosite, annál több fényt képes elnyelni, így a gép kevésbé zavaros képet hoz létre, nagyobb dinamikatartományt fed le, és jobb ISO-beállításokat tesz lehetővé.

      Milyen felbontású érzékelőre van szükségem?

      Rövid válasz

      Ha az internetre szeretnéd föltenni vagy egy hagyományos újságméretű nyomtatványon szeretnéd viszontlátni képeidet, 2-4 megapixeles felbontás elég lesz. A nagyobb méretű (min. 40x50 cm) nyomtatványokhoz viszont már 6 megapixel alatti felbontás nem megfelelő. A művész- vagy tájképfotósoknak vagy bárkinek, akinek számítanak az apró részletek, a 10 megapixeles feletti digitális SLR gépek, mint pl. a Canon EOS 1Ds Mark II vagy a Sony Alpha DSLR A100 valók.

      Részletes válasz.

      Itt már szükségünk lesz némi matematikára. Tegyük fel, hogy 20x25-cm-es (ez kb. 8x10 inch, a nyomtató DPI dot-per-inch felbontása miatt érdemes ebben számolnunk) méretben szeretnél képet kinyomtatni egy tintasugaras nyomtatón.
      • 1. lépés: Határozd meg a kimeneti felbontást.
        A tintasugaras nyomtató a legjobb minőséget kb. 240 pixel/inch felbontásnál garantálja.
      • 2. lépés: A számított felbontást szorozd meg a kinyomtatott képed méreteivel.
        8 inch x 240 pixel /inch = 1,920 pixel- ekkora legyen a függőleges méret.

        10 inch x 240 pixel/inch = 2,400 pixel – ekkora legyen a vízszintes méret.
      • 3. lépés: Szorozd össze a kapott vízszintes és függőleges méreteket.
        1,920 x 2,400 = 4,608,000, vagy 4.6 megapixel, legalább ekkora felbontású érzékelő szükséges.

      Ne feledd:

      A fenti matematikai számítás nem szentírás - jó minőségű képeket nyomtathatsz ki akkor is, ha előtte Photoshoppal skálázod föl a képek felbontását.