Mire érdemes még figyelni?

Ha már sikerült megbizonyosodnunk arról, hogy egy tápegység megfelel az gépünk által megkívánt szabványoknak, van még pár fontos dolog – köztük ergonómiaiak, pl. zaj –, amikre érdemes figyelmet fordítanunk.

Hatásfok és energiatakarékosság

A tápegység működése veszteséges, ami azt jelenti, hogy valójában több áramot fogyaszt, mint amennyire a számítógép komponenseinek valóban szüksége van. Ez azonban normális jelenség. A veszteség hővé alakul, nagyrészt ezért is van szükség a tápegység egyes komponenseinek hűtésére.

Az azonban már koránt sem mindegy, hogy ez a veszteség mekkora, amire a választ a hatások százalékos értéke adja meg. Minél nagyobb a hatásfok, annál kevésbé pazarol az adott táp, tehát érdemes erre odafigyelni. Az sem mindegy, hogy a megadott hatásfokot milyen terhelés tartományban tudja biztosítani nekünk a kiszemelt modell. A modernebb, drágább PC-s tápegységek hatásfoka széles, mintegy 20-100%-os terheléstartományban képes nagy hatásfokkal működni, ami rendkívül jó nekünk, hiszen így kevésbé okoz problémát az, ha a kelleténél nagyobb teljesítményű tápegységet vásárolunk, azaz kevésbé fog pazarolni. Szemben a régebbi, vagy még manapság is kapható nem korszerű típusokkal, ahol ennél jóval szűkebb tartománnyal kell számolni. A hatásfok jelzésére különböző minősítéseket találtak ki, melyeket érdemes a csomagoláson keresni. E minősítések között található a 80Plus, melyeknek különböző fokozatai (Bronze, Silver, Gold, Platinum) vannak attól függően, hogy mekkora terheléstartományban, milyen hatásfokkal képesek működni. A jobb minősítéssel rendelkező táp drágábbak, és azonos feltételek mellett kevésbé melegednek.

Egy egyszerű példával szemléltetve a hatásfokot:
Ha számítógépünk 100 wattot igényel, akkor egy 80%-os hatásfokkal működő tápegység 125 wattot vesz fel a konnektorból.

Hűtés és zaj

A seasonic hangtalan 400 wattos tápegysége.
A hűtés fontossága nem elhanyagolható, habár a hatásfok növekedésével a hőtermelés is csökkent valamennyire. Ettől függetlenül hűtésre szükség van, legyen az aktív (ventilátorral), vagy passzív (csak hűtőbordával) megvalósított. A teljesen zajtalan számítógéphez passzívot kell választani, azonban ezekből jóval kisebb választék áll rendelkezésre, valamint teljesítményük sem olyan magas, mint az elterjed, ventilátoros hűtéssel ellátott tápoké. Egyre kevésbé látni olyan tápegységet, amely a hagyományos 80–92 mm-es átmérőjű ventilátorral készülne, és hagyományosan a táp hátulján van elhelyezve, manapság inkább a 120–140 mm-es légkavarókkal szerelt változatok a legelterjedtebbek. A nagyobb ventilátorok több levegőt tudnak szállítani, ezáltal alacsonyabb fordulatszám mellett képesek több levegőt szállítani, mint kisebb társaik, tehát elvileg halkabbak. Azért csak elvileg, mert a hűtőventilátor csapágyazása és a lapátok kialakítása is sokat számít. A ventilátorok által keltett zajról a gyártó honlapján lehet tájékozódni, érdemes minél halkabbat választani, bár a gyártók utóbbi időben nem közölnek konkrét decibel értéket, ennek hiánya pedig nem könnyíti meg a választást.

A ventilátorok fordulatszáma minden tápegységben szabályozott, ritkább esetben pedig a felhasználó is tudja ezt szabályozni például szoftverből (Gigabyte Odin) vagy egy potméterrel közvetlenül a tápegység hátulján. Az automatikus szabályzás kényelmes és biztonságos, mivel azt az elektronika végzi a terhelés vagy a hőmérséklet függvényében, éppen ezért a legtöbb gyártó ezt a megoldást kínálja. Egyes vállalatok (például jellemzően az Enermax) bizonyos tápegységei a PC leállítása után még néhány percig tovább pörgetik a ventilátort, amíg az az előre meghatározott hőmérsékletre hűl le. Ez a megvalósítás ötletes, ám nem feltétlenül szükséges.

Moduláris tápegységek és fix kábelezésű típusok

A moduláris kábelezés előnye, hogy csak azokat a kábeleket kell csatlakoztatni, amire feltétlenül szükségünk van.
Néhány évvel ezelőtt megjelentek az úgynevezett moduláris tápegységek, melyek véget vetettek a számítógép házban uralkodó rendetlenségnek, amit a kábelkorbácsok okoztak. A moduláris tápok fő jellemzője, hogy a tápkábelek lecsatlakoztathatók a tápegységről, így jóval kevesebb, azaz csak a feltétlenül szükséges kábelek futnak a gépházban, megkönnyítve ezzel a szerelést, a légáramlást, valamint a belső rend fenntartását. Hogy melyiket válasszuk, az csak  a pénztárcánkon múlik, de elsősorban ne ez alapján válasszunk tápot, hiszen a fix kábeles típusokhoz is mellékelnek ma már kábelkötegelőket, ezek segítségével átlátható rendet lehet tartani a házban.

Csatlakozó típusok, csatlakozók száma

A PCI-Express tápcsatlakozóból kétféle van (6 tűs és 6+2 tűs), ezért figyeljünk oda vásárlásnál.
A tápegység kiválasztásánál legyünk tisztában azzal, hogy milyen csatlakozókra, és azokból mennyire lesz szükségünk minimum. Több grafikus kártyás rendszereknél ne csak a teljesítményre, hanem ezek extra csatlakozó igényeire is tekintettel kell lenni.

Emellett rendkívül fontos, hogy tudjuk azt is, minimum milyen hosszúságú tápkábelek kellenek ahhoz, hogy minden perifériához el tudjuk juttatni a feszültséget. Ezt a hosszúságot a számítógépház mérete, valamint a behelyezett, tápellátást igénylő komponensek tápegységtől mért távolságai szabják meg. A túl rövid kábel egyértelműen nem jó, ugyanakkor a túl hosszú is gond, mert nehéz lesz kezelni, elrejteni. 

A manapság használatos csatlakozó típusok. Fontos, hogy egyik sem hiányozhat!