Hogyan válasszunk vezeték nélküli (Wi-Fi) routert?

Wi-Fi router vásárlásakor érdemes betartanunk az előző oldalon írt Ethernet-csatlakoztatási tippeket, ám még számos más fontos kritérium is felmerül a rádiós útválasztók beszerzésekor.

Sebességi szabványok

450 megabites elméleti sávszélességet biztosít a D-Link DIR-665 router.
A vezeték nélküli routerek között jelenleg az IEEE 802.11n szabvány dominál, a korábban használt 802.11b-t egyáltalán nem kapni, a 802.11g-t csak elvétve. Utóbbit nem nagyon érdemes megvenni, hiszen a 802.11n típusok, vagy annak kissé butított, de a 802.11g-nél még így is jelentősen gyorsabb és jobb hatótávolságú változatai már alig drágábbak a „g”-s szabványúaknál. (A szabványok teljes neve helyett gyakran csak annak utolsó betűjét szokták emlegetni, ezért lettek például az IEE 802.11n típusú routerekből „n”-es útválasztók.) Minden esetre érdemes alaposan leellenőrizni, mit is veszünk meg; „alkalmi vételként” nehogy egy ezer éves, számunkra túl lassú típusba ruházzunk be!

Az „n”-es routerek közötti választást is alaposan át kell gondolni, mert létezik belőlük 150 megabites és 300 megabites változat (és már küszöbön vannak a 450 megabites megoldások is). Előbbi természetesen olcsóbb, cserébe lassabb, hatótávolsága azonban nem feltétlenül rosszabb, mint a 300-as változatoké – ez ugyanis az antennától és a router adóteljesítményétől is függ.

A 300 megabites típusokból többféle változat is kapható, attól függően, hogy az elterjedtnek számító, és az IEEE 802.11 b/g által alkalmazott 2,4 gigahertzes frekvenciasáv mellett támogatják-e az 5 gigahertzet. Az 5 gigahertz a korábban otthoni felhasználásra nem túl elterjedt IEEE 802.11a vezeték-nélküli szabvány sajátossága volt, ezt a technológiát integrálják mostanság a többsávos „n”-es útválasztókba is.



Szabvány

Frekvencia
Elméleti átviteli sebesség
Maximális sebesség a gyakorlatban
IEEE 802.11a
5 GHz
54 Mbit/s
30 Mbit/s
IEEE 802.11b 2,4 GHz 11 Mbit/s 5 Mbit/s
IEEE 802.11g 2,4 GHz 54 Mbit/s 20 Mbit/s
IEEE 802.11n 2,4 / 5 GHz
450 Mbit/s 120 Mbit/s
Arra vonatkozólag nem lehet biztosat mondani, hogy egy adott környezetben pontosan mekkora lesz az elérhető sávszélesség és lefedettség, ugyanis a rádiójeleket rengeteg külső körülmény befolyásolja: falak anyaga és vastagsága, visszaverődések, rádiófrekvenciás zavarok, router elhelyezése stb.

Mikor kell az 5 GHz-es Wi-Fi?

Az 5 GHz-es sáv támogatását annak érdekében hozták vissza a gyártók, hogy a szabadon használható 2,4 GHz-es frekvenciát tehermentesítsék (gyakorlatilag minden otthon használható vezeték-nélküli eszköz 2,4 GHz-en működik, pl. a Bluetooth, vezeték nélküli rádiós egerek stb.). Az 5 GHz-es frekvenciasáv kevésbé terhelt, ezáltal tisztább, kevésbé zajos, így stabilabb kapcsolatot lehet létrehozni, cserébe picit kisebb hatótávolsággal kell számolni.

Az 5 GHz-et is támogató routerek között azonban van különbség. Az olcsóbb, általában „dual band”-ként hívott modellek nem képesek egyszerre 2,4 és 5 GHz-es sávon sugározni, tehát egyszerre csak az egyik működhet, átkapcsolni pedig a router belső menüjéből lehet. Döntésünk szerint ilyenkor azt kell használni, amelyik az adott környezetben jobban teljesít.

Azon eszközök, melyek a két sávon egyszerre (szimultán) képesek üzemelni, „Simultaneous Dual Band”, vagy „Quad-Band” jelzéssel vannak ellátva. Ezek előnyét főként akkor érezzük, ha a router 2,4 GHz-es sávjára sok eszköz kapcsolódik, és van egy-vagy két kiemelt eszköz, aminek szüksége van a tisztább 5 GHz-es frekvenciára (például video- vagy hang adatfolyamot továbbítunk rajta).

Ahhoz, hogy routerünkhöz 5 gigahertzes sávon tudjunk kapcsolódni, nem elég csak a router támogatása, hanem a kliens oldalon is kell támogatás, azaz a Wi-Fi kártyának vagy az USB-s Wi-Fi adapternek is ismernie kell a szabványt (ezek általában IEEE 802.11 a/b/g/n jelzéssel vannak ellátva).

Antennák

A TP-Link külön antennát is árul.
Az otthoni felhasználásra szánt útválasztók gyártótól és típustól függően lehetnek belső vagy külső antennával szereltek. Utóbbiaknál is vannak variációk, itt megkülönböztetünk fix és cserélhető (SMA, RP-SMA csatlakozóval ellátott) antennás routereket.

A gyárilag mellékelt antennák körsugárzó antennák, azaz a sík tér minden irányába azonos intenzitással szórják a jeleket, ami általában megfelel az otthoni és kisirodai felhasználók igényeinek. Amennyiben másik antennát akarunk használni (mondjuk irányítottat vagy vese karakterisztikájút), akkor mindenképpen cserélhető antennás típust válasszunk, de figyeljünk rá, hogy a többantennás és többsávos routerekhez nem lehet bármilyen antennát csatlakoztatni. Ha nincs ilyenre igényünk, akkor szinte mindegy, hogy külső vagy belső antennával ellátott darabot vásárolunk. A külső antenna általában ad annyi szabadságot, hogy ha gyenge a jel, akkor megpróbálkozhatunk az antennák elforgatásával.

Külső antennás egységeknél másik kérdés az antennák száma. Az IEEE 802.11g és 150 megabites IEEE 802.11n útválasztók egyetlen antennával érkeznek, míg a 300 megabitesek lehetnek két vagy háromantennásak is. Ez attól függ, hogy a gyártó az „n” szabványban megtalálható MiMo technológia melyik változatát implementálta az adott típusba. Gyakorlati mérések szerint a két- és háromantennás típusok között sebességben és lefedettségben sincs nagy különbség, főleg azért, mert a gyártók sok esetben a kétantennás típusokra nagyobb nyereségű antennát raknak.

Titkosítás

A titkosítást kötelező bekapcsolni, ha nem nyílt hálózatra kívánunk csatlakozni. Az eldöntendő kérdés csupán az, hogy melyik típust használjuk. Minden ma kapható 802.11n és a még gyártásban lévő 802.11g-s eszköz egyaránt ismeri a legbiztonságosabbnak ítélt WPA2 titkosítást és AES kódolást, ezért ennek használata erősen ajánlott. Amennyiben régebbi, WPA2-t még nem ismerő eszközeink is vannak a hálózaton, akkor se használjuk a percek alatt feltörhető WEP titkosítást, hanem legrosszabb esetben is a kombinált WPA/WPA2-t válasszuk erős, nehezen kitalálható jelszóval párosítva.